Hm... Nem tudom, ez mennyire lesz értelmes, de nem tudom magam összeszedni. Azt tudom, hogy ki kell írnom magamból, ha már veled ezt nem tudom megbeszélni.

Tettél nekem egy ígéretet. Azt mondtad, segítesz nekem. Azt mondtad, mindig mellettem leszel. Egy ideig ment is. Reménykedtem benne, hogy talán most már tényleg... menni fog. Én ugyanezt megígértem neked, hogy mindig melletted leszek, segíteni foglak, bármi baj van. Nem is kellett volna megígérni, mert szerintem, ha valakik barátok, ez a minimum... Ezek szerint te nem így gondolod. Kár.

Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, de eléggé szíven üt. Oké, megértem, hogy te ilyen vagy, de annyira reménykedtem benne...

Nem tudom mit tehetnék még annak érdekében, hogy tényleg 'szeress'. Vagy csak csinálnál úgy. *Sóhajt* Mindegy... Én ezen felül, ugyanúgy fogom tenni a 'kötelességemet'. Ezentúl is nyugodtan fordulhatsz hozzám, ha bármi bajod van, és ha nem teszed önszántadból, akkor megkérdezem mi a baj. Ahogy eddig is tettem. De ha nincs szükséged rám, akkor kérlek szólj, és nem kergetek gyerekes álmokat.