Ma voltam Nyunyuéknál. Nem részletezem, de itt is megköszönök, neked mindent. Szeretlek, te tyutyuló~ ♥

Másrészt... Végre rászántam magam, és letöltöttem a Distraught Overlord "Embrace At Distraught" című koncert DVD-jét. Hihetetlen volt... Nagyon sok érzést felszakított bennem az egész DVD. Mind látványilag, és hangtechnikailag is nagyon jó volt. A zenekar csodálatosan játszott, mint mindig. Azt hiszem... Még jobban beleszerettem Mikaru-samába, már ha ez lehetséges... Fantasztikus hangja van. Örülök, hogy "ismerhetem". Ez az odaadottság, minden számban, az akarás, hogy megfeleljen a rajongóknak. Ahogy bánik velük, és ahogyan a bandatársaival is mennyire összhangban van. Vagyis volt... *Sóhajt* Sajnálom, hogy szétmentek, de az ilyenek, mint a koncert felvételek, és PV-k, mind annyira nagy űrt töltenek ki a szívemben, hogy az hihetetlen. Számomra az egész DVD alatt három alkalom volt, ami nagyon megbolygatott odabent valamit. Az egyik a GOD Forsaken volt, a másik a Yuki Hana, de a legdurvább, az mégis csak a vége volt. Amikor már a "stáblista" felsorolás van... Az... nálam beütött. Természetesen, a Last Dance-t rakták be aláfestő zenének, de nem aormális album verziót, hanem koncert felvételt... Én... elsírtam magam... Annyira... Hallatszott, hogy fáj neki... Hogy mennyire szenved belülről, ami teljesen kihat a hangjára is. Én... nem tudom... Csak tudnék már valamit a Digras-ről... Bárcsak Denka és Kei-san is visszatérnének Mikaru-sama mellé...