Hajj... Nem is tudom mit mondjak.. Ismételten végig olvastam Kami blogbejegyzéseit *tudom, tudom.. lőjetek fejbe ha nem tetszik, hogy szeretek embereket!* Azt hiszem kezdem megérteni a lényét. Nem tudom szavakba önteni mennyire tisztelem, és vagyok oda érte. Örülök, hogy annak idején megismerhettem.

Tudod, Kami... 2009. novemberében éreztem úgy, hogy igazi barátokra lelek. Ott voltál Te, Nami, és még sokan mások. Namit már korábban is ismertem, de ebbe most nem menjünk bele. Szóval.. 2009 novemberében történt az, hogy megismerkedtünk. Akkor még nem tudtam, de most, hogy visszaemlékszem arra a napra, úgy érzem életem egyik legjobb döntése volt, hogy bejelöltelek barátnak Plurkon. Egyre sűrűbben beszélgettünk, és egyre jobban éreztem, hogy igazából megtörténik, és hogy egy igazi barátra leltem. Te mindig meghallgattál, és tanácsokkal láttál el. A hangom fejlődését is részben neked köszönhetem. Mindig mondtál véleményt, hogy mi az amire figyeljek, és elmondtam mi tetszik benne, vagy mi nem. Én... szinte már a példaképemnek tekintelek. Mint már fentebb említettem, elolvastam ismét a blogbejegyzéseidet, és megint megálltam annál a december 27.-ei bejegyzésnél, ahol megemlítesz. Na itt sírtam be a mai napom. Igaz csak pár szó.. de a szívemig hatolt. Köszönöm. Azóta sírok a monitor előtt. Ezek a könnyek neked szólnak. Hiányzol.. Kérlek... Vigyázz magadra.

Nem tudom, olvasod-e ezt a blogbejegyzést, de ha igen.. Szeretném neked elmondani, hogy mindent köszönök.