Tudod... Az ember ilyenkor elgondolkozik, hogy számít is egyáltalán neki, vagy egyszerűen hagyja abba, mert érdektelen az egész? Tudja, hogy cseppet sem érdekli már a másik félt. Hogy miért van ez? Mert az illető elrontott valamit, nem tudott megcsinálni valamit, ami fontos lett volna a kapcsolatukban, és a másik fél ezt úgy emésztette meg magában, hogy elfelejtette, mennyit tett érte az az ember, és tulajdonképpen érdektelenné válik iránta. Pedig az előző fél bármit megtenne azért, hogy ő jól érezze magát, hogy ne essen bele a gondolatok és a depresszív hajlam ijesztő és mély szakadékába. Akár hajszálvékony kötélen is egyensúlyozna vele, hogy átvigye a túloldalra, ahol nem kell azon aggódnia, mikor esik vissza abba az állapotba. De van amikor már nála is elszakad az a bizonyos cérna. Vajon meddig fogja bírni? Lassan az utolsó kis szál is elszakad, és legszívesebben magából kikelve üvöltözne. Miért lenne ez jó? Miért akarja ezt a másik fél látni? Gondolkodjon már el egy kicsit, hogy ő mit tett meg érte, hogy megmentse ettől az állapottól. Egy barát akármit meg tenne ennek érdekében, de felmerül a kérdés; valóban a barátja? Vagy csak eljátszott egy szerepet? Nem lehet biztosan, ennek a sztorinak még nincs vége. Hátha meglátja a kikövezett utat, amin ha keresztül megy, megmentheti őt.

やがて人は汚れて
人が人で染められて
共に生きるこの星染めて
壊れていく世界