Érzem... Már elvesztettelek benneteket. Ismét ugyanez a csalódás. Ironikus, hogy azok az emberek tudnak legjobban bántani akiket a legjobban szeretek. Bele kéne törődnöm, hogy csak azt Hiszem, hogy fehérek a szárnyaim? Soha nem fogom magamnak megbocsájtani. Csak mosolygok és azt mutatom, hogy semmi baj, ahogy szoktam... De belül ordítok a fájdalomtól.

Azt hiszem, hogy egy részben meghaltam. Szemét voltam egy emberrel, akit nagyon szeretek... Önző és idegtépő. Tudom, hogy aggódott értem, én meg csak magammal törődtem. Mekkora egy balfasz vagyok.