Mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amikor már nem bírja tovább az emberek butaságát, és érthetetlenségét. Mikor már szinte megfullad a közelükben, és térdre rogyva azt kívánja bárcsak ne létezne és bárcsak vége lenne ennek az átkozott életnek. De ez a hmm... csúnya szóval mondva "világ fájdalom" nem mindenkinél ugyan olyan. Vannak olyan emberek akik attól buknak ki, hogy letört a körmük... És kit érdekel?? Vissza nő... Alkoholista az apád? Szúrt hátba a legjobb barátod? Hagyott el másik emberért az az ember akit az életednél is jobban szeretsz? Nem... Akkor meg ne azokat bántsd, akivel valóban megtörténtek ezek. Egy átlag ember, soha nem fogja megérteni ezeknek a gyerekeknek/felnőtteknek a lelki, avagy eszmei gondolkodásukat. Ezeknek az embereknek az élete szinte a szakadék szélén áll, arra várva, hogy élete varja egyszer csak előtűnjön a semmiből. Tudom, hülyén hangzik, de ha jobban belegondolunk, egy varjúnál, vagy hollónál okosabb állatot, vagy csak szimplán madarat, nem találni. A holló és a varjú képes megérezni az emberek gondolkodását, vadak, ugyanakkor meg lehet őket szelídíteni, és ha már sikerül megszelídíteni, örökké hozzád fog tartozni. Na most a varjú helyébe képzeld el a legjobb barátodat. Ne temetkezz el magadba, ne lépj mindig egyet hátrébb a szakadék felé, hanem lásd meg az igazi varjat aki az életedben van. Lásd meg, és úgy segíts rajta ahogy tudsz, hiszen ő is ezen van, hogy minél jobb legyen. Csak nézz körül, és te is meg fogod valahol látni azt a kis jelentéktelennek tűnő madarat, aki egyszer mégiscsak a legjobb helyet fogja elfoglalni a szívedben.