< home >
Kago/miichan 16 életévét betöltött egyén. Ázsia minden mennyiségben. Szeretem a japán és koreai stílusokat. Öltözködésemben megtalálhatóak a lolita, a visual kei, a goth, a punk illetve a gyaru stílus elemei. szeretem: Distraught Overlord, Dir en Grey, műszempilla, tetkó, piercing. nem szeretem: hálátlan, lenéző emberek.

credits: layout icon background
2010. július 17., szombat
16:56
hmm. hogy is kezdjek bele? Igazából ezt a bejegyzést sem magamtól írom, csak megkértek, hogy írjam ki magamból miért csináltam azt amit csináltam. És akik tudják miről van szó csak tisztában legyenek a dolgokkal.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy ideje rohamosan vesztettem el az önbizalmamat, és az esténkénti rosszullétek sem tettek jót. Teljesen elvoltam keseredve, hogy semmi se sikerül, így az írásba temetkeztem, de még rosszabbul lettem, mikor elolvastam a műveket és rájöttem, hogy mind szar. Jelét a rosszullétemnek persze nem mutattam, ha valaki meg is kérdezte, a Versailles koncertre fogtam, hogy amiatt. Persze nem volt hazugság, mert az is közre játszott benne, de nemlényeges. Aztán ma kimentünk anyáékkal medencézni, és este felé már csak én voltam benne, mert anyáék bementek Shrek-et nézni. Elgondolkoztam dolgokon.
"Muszáj nekem itt élni?"
"Nem lehetne ennek véget vetni?"
És ehhez hasonlók, majd játszani kezdtem. Olyat játszottam, hogy mennyi ideig tudok lent maradni a víz alatt. Elsőre 34 mp volt, másodszorra 46, harmadszorra 53, negyedszerre csak 18. Aztán elgondolkoztam. Meg akartam próbálni 1 teljes percig lent maradni. Le is dugtam a fejem. Már 74-nél jártam mikor a testem rángatózni kezdtem, lent is maradtam volna, ha nem lettem volna gyáva. Annyira gyáva vagyok, hogy még megfulladni se merek. Meg arra is gondoltam, hogy tettem egy ígéretet. Számomra két fontos embernek is. Nem lehettem ilyen önző, hogy megtegyem ezt velük. Bár gondolkoztam, hogy miért engedem, hogy beleszóljanak az életembe? Ha akarom kivethetném magam egy autó, vagy vonat elé és senki sem tudná meg, hogy meghaltam, de nem volt se szívem, se bátorságom ilyeneken gondolkozni. Egyszerűen nem ment. És igazából nem is tudom mit vártam magamtól. Még saját magamat is megvetem, és az undor elkap. Elegem van. Egy kicsit elakarok tűnni a világ szeme alól. Valahova egyedül elmenni nyaralni. De nem akarok pont most...

Ma végre beszéltem Neechan-nal. Annyira hiányzott már, de komolyan.

Megint 2 óra lesz, és én nem tudok aludni.. Hajjaj~

Címkék: