< home >
Kago/miichan 16 életévét betöltött egyén. Ázsia minden mennyiségben. Szeretem a japán és koreai stílusokat. Öltözködésemben megtalálhatóak a lolita, a visual kei, a goth, a punk illetve a gyaru stílus elemei. szeretem: Distraught Overlord, Dir en Grey, műszempilla, tetkó, piercing. nem szeretem: hálátlan, lenéző emberek.

credits: layout icon background
2010. június 12., szombat
12:55
Hát megtörtént.. Ma elballagtunk. Sokak örömére, és még többek bánatára, a mostani 8. évfolyam, elbúcsúzott az iskolától. Már most annyira hiányoztok T.T Hiába utáltuk egymást, 8 év az azért 8 év. És mindenki hiányzik.. még Piroska néni is, ami az azért nem kis dolog. Ma csak kb 13x sírtam el magam. Annyira, de annyira hiányoztok. Most is úgy írok, hogy a könnyeimtől alig látok. Dávid köszönöm azt a képet. Annyira aranyos volt tőled. Remélem vicces ajándékot adtam xD Nem tudok mit mondani. Annyira hálás vagyok nektek, hogy itt voltatok nekem. Jóban, és rosszban is. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy utáltuk egymást, de én tudom, hogy a szívünk mélyén mégis csak szeretjük egymást. Nem tudom mi lesz majd jövőre velem nélkületek. Hogy fogok beilleszkedni, mi lesz velem. Sajnálom, többet most nem tudok írni. Talán holnap.

Máté Péter - Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Címkék: