Mostmár baszottul elegem van abból, hogy én vagyok mindenért a hibás. Arra bezzeg jó vagyok, ha kell valami, ha meg kéne csinálni valamit. De egy köszönöm már luxus lenne mi? Persze gondolom, most megrohamoznátok olyan kérdésekkel, hogy "Fú melyik volt az? Üssük agyon." meg ilyesmi. De arra nem gondoltok, hogy ti is lehettek épp azok *Persze ebből vannak kivételek. Remélem ők tudják kikről van szó* Most már kurvára elegem van abból, hogy mindig engem találtok meg a bajaitokkal, de ha nekem kéne segítség érdekes módon senki nem ajánlja fel. Érdekes nem gondoljátok? Azt terveztem, hogy ez a nyár lesz életem legszebb nyara, de már látom, hogy nem lesz az. Lesz benne pár jó nap, köztük életem legjobb napja is, de nem hiszem, hogy olyan felhőtlen lesz. és tudjátok mit? Szarom le magasról, hogy mit mondotok. De ne aggódjatok egy ideig kiírom magam mindenki életéből. Legfeljebb néha írok ide egy kicsit, de azon kívül semmi. Bai.

Amúgy 69. bejegyzés. Nem ilyenre terveztem, de ez van.

A blog végére pedig:

Bárcsak újra kezdhetném
Bárcsak megfordíthatnám
sorsom kerekét
Mi bennem él még, neked már a múlt
Szívem megnyugvásra vár
De a lárma nem halkul

Refr.:
AJTÓD KULCSRA ZÁRTAD, kint rekedtem én.
Bár oly messze vagy, egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még

EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL

Eddig minden rendben volt
Hittem végre megtalált
Az a fény az álmomból
Most mégis könnyem áztat el
Hisz megrémít a távolság
S ha hívlak, nem felelsz

Refr.

Nézz rám így nem múlhat el
Már bánom, nem hagytam, hogy lásd , mily gyorsan olvad szét
Szemeid lángjától, az a köbe vésett büszkeség
Már annyi versem szól hozzád,
Bár attól félek,mit sem ér
Teleírt lapjaim csak gyűlnek, mégsem ülsz mellém
Rossz álom tán, kérlek,kelts fel hát!

Folyton hátrálsz, hogy fájjon még.

EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL

Rossz álom tán.