![]() | Kago/miichan 16 életévét betöltött egyén. Ázsia minden mennyiségben. Szeretem a
japán és koreai stílusokat. Öltözködésemben megtalálhatóak a lolita, a visual kei, a
![]()
links:
♥ kei-chan
♥ sora
♥ neechan
♥ chiyo
♥ nyunyu
♥ ichi
♥ kaochan
♥ viccu
♥ gaa-chan
♥ kazu
♥ ange
♥ sakume
credits: layout icon background |
Hideg, sötét éjszaka volt. A hold éppen a csúcs pontján tündökölt. Gyönyörű kék fényt vetett az erdőre. Az erdő melett egy ház állt. Valamivel nagyobb mint egy normális ház, de kisebb mint egy kastély. A rideg falak között, mélabús zongora játék szólt. Egy férfi játszott a zongorán. Kezei magától mozogtak. A zene a szívéből szólt. Mikor végzett, sóhajtott egyet, lehunyta szemeit és merengett.
- Hogy jutottam én idáig? - tette fel a kérdést magának. Gyakran beszélt magához. Társaság híjján neki ez természetes volt. Évek óta magába zárkózott. Felállt ülőhelyéről és az ablakhoz sétált. Onnan pont a városra látott. Tél közepe volt, így mindent hó borított. Egy normális embernek ez nagyon tetszett volna és ez meg is látszott, mivel több ember is kint volt a gyerekeivel és hóembert épített vagy hógolyózott. Annak ellenére, hogy már elmúlt 11 óra. Egy ideig csak érzéstelen arccal nézett le az ártalmatlan halandókra, ahogyan nevetnek és jól szórakoznak. Joseph nem tartozott ezekhez az emberi lényekhez. Gúnyosan elvigyorodott, kivillantva éles szemfogait. Úgy bizony. Joseph egy vámpír.- Milyen szánalmasak. Ilyen kis semmiségek miatt örülnek. Nevetséges. Ha tudnák, hogy milyen a való élet - sóhajt - Valaha én is ilyen voltam. Lássd be Joseph. Visszavágysz ebbe az álomba. Ahol még nem tuttad mit is rejt az élet valójában. Tudod Joseph, te is olyan szánalmas és bolond vagy mint azok a halandók odalent. De legalább élvezed. - mondta majd elvigyorodott. Vigyorgása nem sokáig tartott, mert összeesett. A hasa hirtlen vérzésnek indult és egy kés hegye tünt ki.- Joseph. Mostmár nem fogsz szenvedni. Megtettem amire kértél. - halotta a suttogást a fülében.
- Köszönöm Alec. Már vártam rád. - mondta a férfinak. - És most magamra hagynál, hogy egyedül halhassak meg? Nem szándékoztam arra, ha meghalok hogy valaki is mellettem legyen.Tudodh... - köhögött és próbálta kimondani amit akart. - nemh.. vhagyok... tár.. társhasághoz szokva.
- Én meg nem foglak egyedül hagyni. - Joseph már alig alig látott. Kezdte elveszíteni az eszméletét. Ennyi volt amit utoljára hallott.
- Szeretlek - hallotta Alec hangját, majd véglegálomba szenderült.
Címkék: the GazettE - Burial Applicant


