< home >
Kago/miichan 16 életévét betöltött egyén. Ázsia minden mennyiségben. Szeretem a japán és koreai stílusokat. Öltözködésemben megtalálhatóak a lolita, a visual kei, a goth, a punk illetve a gyaru stílus elemei. szeretem: Distraught Overlord, Dir en Grey, műszempilla, tetkó, piercing. nem szeretem: hálátlan, lenéző emberek.

links: ♥ kei-chan ♥ sora ♥ neechan ♥ chiyo ♥ nyunyu ♥ ichi ♥ kaochan ♥ viccu ♥ gaa-chan ♥ kazu ♥ ange ♥ sakume
credits: layout icon background
2010. január 21., csütörtök
14:10
19. szánalmas...
Szánalmas, hogy milyen emberek vannak... Elhitetik veled, mennyire szeretnek, a hátad mögött meg röhögnek rajtad.Én erre nem tudok mit mondani csak azt hogy nem szabad mindenkiben feltétlenül megbízni.Én sem teszem... Az, hogy mindenkiben feltétel nélkül megbizol, csupán a naivitást tükrözi... Nem azt mondom, hogy senkiben sem lehet megbízni, csak ne mindenkiben... szóval, hogy nem függj másoktól.Ha azt teszed amit szeretnél, akkor az az ember, nevezzük "barátnak" úgyis szeretni fog amilyen vagy.De ha azt csinálod amit mondanak, ne várd azt, hogy azért szeressenek ami vagy!Valamikor én is ilyen naív voltam... De kaptam már épp elég pofont az élettől, hogy megértsem nem szabad mindenkiben megbíznom... Akiben megbízom - az érintettek remélem tudják - azok meg is érdemlik.

Nem tudom, talán velm van a baj, de tegnap meghalt a cicánk, és nem sírtam.Most mondjátok meg! Mikor a kutyánk halt meg, sírtam... de most... Pedig szerttem sőt imádtam... Herkules... Remélem jó helyre kerültél... szerettelek és remélem látod most az arcom... mindig is szeretni foglak...

Blogbejegyzésem utolsó bekezdését egy dal szövegének és a jelenlegi érzéseimnek szentelem:
"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak"